Elvárások és vágyakozás

Nemrégiben részt vettem egy ügyfélélmény kurzuson, ott olvastam az alábbi megállapítást, ami szerintem kissé túlmutat az üzleti világon:

“A tapasztalatok (élmények) határozhatják meg egy üzlet sikerét vagy bukását. Választóvonalat húznak azok közé, akik túlteljesítnek és akik csak átlagosan teljesítenek. Még a látszólag kis eltérések az elvárások és a valóság között is nagy problémákat tudnak generálni, ami alacsony elköteleződéshez és lojalitás vesztéshez vezet, s végül a pénzügyi teljesítményre is kihathat.” 

Ez nagyon elgondolkodtatott, hiszen nem csak az üzleti életre igaz, hogy az elvárások és a valóság közötti eltérések, rések óriási galibát tudnak okozni.

Vegyük például az online társkeresést. Megbeszéled az első randit egy applikáción keresztül. Látod a másik fotóit és kialakítasz egy képet róla. Amikor pedig végre találkoztok, a valóság nem igazán fedi ezt az elképzelést. Innentől kezdve mindegy, hogy akivel találkoztál, az valójában kedves vagy bunkó, a “rés” kerül a fókuszba. Ha az eltérés a elképzeléshez képest pozitív, akkor még több értéket fogsz társítani az elvárásaid mellé. Ha azonban negatív, akkor olyan hibákat is felfedezel, amik nem is valódiak vagy egyéb esetben egyáltalán nem számítanának. Végül elutasítasz olyasvalakit, aki amúgy szuperül passzoltatok volna, vagy idealizálsz valakit pusztán a fantáziád alapján. 

Feltételezem, hogy ez vagy hasonló sokakkal megtörtént már – velem legalábbis nagyon sokszor. 😅

Ez a hétköznapi példa jól illusztrálja, hogy hogyan tudjuk csapdába ejteni magunkat az várakozásaink és a valóság közötti szakadékban. 

Felettébb érdekes módon pont ez a szakadék az, amit a buddhizmus a szenvedés gyökereként ír le. Vagy legalábbis a témával kapcsolatos mostani megvilágosodásomban ezt így értelmezem. 

Buddha azt tanította, hogy a vágy, a sóvárgás és a ragaszkodás – nem maga a valóság – az, ami elégedetlenséghez vezet. Nem csak a vágyott dolgokhoz ragaszkodunk, hanem azokhoz az elképzelésekhez is, hogy milyennek kellene lennie az életnek, az embereknek vagy sajátmagunknak. Enyhén fogalmazva a valóság pedig nem így alakul, úgyhogy szenvedünk (mint a fene). 

Hogy költőiesebbre vegyem a hasonlatot: amikor elvárunk valamit, akkor a csalódás magvait vetjük el. S amikor a valóság szárba szökken, nem a csodaszép virágnak örülünk, hanem azt a virágot keressük, amit elképzeltünk. 

A buddhizmus egyik fő gyakorlata, a “mindfulness” – azaz tudatosság – arra buzdít, hogy pillanatról pillanatra éljük az életünket anélkül, hogy elvárásokhoz láncolnánk magunkat. Ne legyünk távolságtartóak, hanem őszinte kíváncsisággal forduljunk affelé az ember felé, aki éppen velünk szemben van. Ne arra fókuszáljunk, ami csak az elménk szüleménye. Az eseményeket is úgy tapasztaljuk meg, hogy nem mérjük ahhoz, hogy “minek kellett volna lennie”.

Ugyanakkor a mindfulness nem arról szól, hogy fel kell adnunk a terveinket és az álmainkat. Egyszerűen arról van szó, hogy könnyedebben bánjunk velünk, nem görcsösen ragaszkodva és hagyjunk helyet a valóság pillanatainak is. 

Íme néhány gyakorlat, amivel finoman áthitalhatod a szakadékot a valóság és az elvárások között:

1. Elvárás ellenőrzés

• Mielőtt belépsz egy szituációba (megbeszélés, randi, telefonhívás stb.) állj meg egy pillanatra.
• Kérdezd meg magadtól:
  “Mire számítok, mi fog történni?”
  “Meg tudom engedni, hogy máshogy történjen?”
• Legyen ez a szándékod: “Nyitott vagyok arra, ami történni fog.”
• Ez a kis megállás és tudatosság sokat enyhít a merev ragaszkodáson az elvárásainkhoz, és így kisebb eséllyel csalódunk.

2. Valóság tudatosítása légzéssel

• Amikor érzed, hogy elönt a csalódottság és a frusztráció, állj meg és végy három nagy levegőt.
• Amikor belélegzel, mondd magadnak: “Ez történik és ezt érzem.”
• Amikor kilélegzel, mondd magadnak: “És ez teljesen rendben van”
• A valósággal együtt lélegezni, segít az elmének összhangba kerülni azzal, ami történik.
  

3. Megfigyelés történet nélkül

• Válassz egy hétköznapi tárgyat — egy bögrét, egy fát vagy akár a saját kezedet
• Figyeld meg alaposan fél percig. Milyen a felszíne? Milyenek a színei? Hol vannak az árnyékok és a fények?
• Úgy figyeld meg, hogy nem gyártaszt hozzá történetet, nem értékeled, nem nevezed meg. Egyszerűen csak összegyűjtöd a látható tényeket.
• Gyakorold többször, hogy csak arra figyelsz, ami valóban ott van, nem arra, amit gondolsz róla.
  Ez a gyakorlat abban segít, hogy a valóságot észleld anélkül, hogy rávetítenéd az elvárásaidat.

4. A “Legyen!” gyakorlat

• Amikor azon kapod magad, hogy azt kívánod, bárcsak máshogy lenne, akkor csak annyit mondj magadnak: “Legyen!”
• Nem kell, hogy jól érezd magad a helyzetben, nem kell elfogadnod – csak hagyd, hogy legyen.
• Ha megengeded valaminek a létezését anélkül, hogy harcolnál ellene, az békét hozhat.

5. Hála a váratlanért

• A nap végén írj le egy eseményt, ami nem úgy sikerült, ahogy elvártad, de végül mégis kisült belőle valami értékes.
• Talán meghiúsult egy találkozó, de így lett egy kis extra időd pihenni.
  Talán egy beszélgetés máshogy alakult, de sokat tanultál belőle.
• Ez a gyakorlat megtanít arra, hogy a valóságot ne csalódásként értékeld, hanem egy élő, állandóan változó folyamként, ami tud örömteli meglepetéseket is okozni.