Kondicionálás és belső világ

A kondicionálással születésünk napjától találkozunk. Így formál minket a körülöttünk lévő világ. Kapunk valamit, amikor megfelelünk a feltételeknek (kondícióknak). Például ha betartjuk az iskolai szabályokat, akkor tagjai lehetünk a közösségnek, megdicsérnek minket és büszkék lesznek ránk a szüleink. Ily módon a kondicionálás a valahová tartozás, a megnyugvás és a biztonság érzését adja nekünk.

Az emberi elme struktúrákban, mintákban és szokásokban gondolkodik, fő programja a túlélés. Emiatt természetes módon igazodik a kondicionáláshoz. Ahogy J. Krishnamurti írta: „Az elme, az agy abban a kultúrában kondicionálódik, amelybe beleszületett – vallásilag, pszichológiailag, társadalmilag, gazdaságilag, családilag és így tovább.” (forrás)

A kondicionálásnak megvan a maga célja, különösen gyermekkorban. Gyermekként teljes mértékben a felnőttekre támaszkodunk: a fizikai- és az érzelmi biztonság tekintetében egyaránt. Ebben az életszakaszban tehát a kondicionálás jó dolog, ami védelmet és biztonságot nyújt. Vészhelyzetben automatikusan működésbe lép anélkül, hogy leállítaná a kíváncsiságot, a kreativitást vagy az érzelmi megélést. 

Példák az egészséges, védelmező kondicionálásra:

• Körülnézni az úttesten való átkelés előtt mindkét irányba vagy bezárni az ajtót éjszakára.
• “Kérem” és “köszönöm” szavakat használni, tiszteletben tartani mások személyes terét vagy kivárni a sorunkat.
• Mély lélegzetet venni egy konfliktus során mielőtt reagálunk.
• Megmosni a kezünket evés előtt vagy fogat mosni lefekvés előtt.
  

Idővel azonban a kondicionálás a védelmi- helyett a kontrollmechanizmussá fejlődhet. Azaz a biztonság helyett a félelem és a megfosztás által vezérelt mechanizmussá válik. Ez a fajta kondicionálás mélyen beletapos a belső világunkba. Maszkok viselésére késztet, vagy akár hamis ént teremt. 

Példák a korlátozó, félelmen alapuló kondicionálásra:

• Amikor a biztonsági szokások túl messzire mennek, és azt tanítják: „A világ veszélyes, ne bízz senkiben.”
• Amikor az illem átalakul: „Mindig érts egyet” vagy „Ne fejezd ki a valódi érzéseidet”.
• Amikor nyugodtnak maradni inkább azt jelenti, hogy nem veszel tudomást az érzéseidről.
• Amikor a napi tisztasági rutin kényszerességgé, félelemvezérelté vagy szorongás forrásává válik.
  

Szülőként néha nehezen tudom kondicionálni a gyermekemet. Észrevettem, hogy amikor félelmet vagy szorongást hordozok magamban – és nem vagyok tudatában a saját kondicionálásom gyökereinek –, akkor elkerülhetetlenül átadom neki ezt a félelmet és szorongást. De amikor világosan és nyugodtan el tudom magyarázni a szabályokat, az okokat és a következményeket (és ha kell, százszor is megismétlem őket 😀), az eredmény egy „jó kondicionálás” vagy “jobb kondicionálás”, amely nem választja el őt a valódi önmagától. Csak az adott helyzetben való viselkedését változtatja meg, nem az egész személyiségét.

Honnan tudom, hogy jól csináltam? Sehonnan. Viszont jó jelnek gondolom, amikor a fiam kérdéseket tesz fel és kifejezi az érzelmeit a témával kapcsolatban. Teljes értékű visszaigazolást természetesen majd csak akkor kapok, amikor felnőtt lesz.

Szerintem a kondicionálás mibenlétét először legkönnyebben az állatok kiképzésén, tanításán keresztül lehet megérteni. Például a lovak kiképzése során a kondicionálás nagyon fontos és látványos. A lovak zsákmányállatok, emiatt amikor félnek vagy megijednek, akkor gyorsan és látványosan elmenekülnek. Amikor a kondicionálás sikeres, a lovak megértik a szabályokat, a segítségeket és a jeleket, megbíznak a lovasukban és nyugodtan tudnak viselkedni rémisztő helyzetekben is. De amikor a képzés félelemre és büntetésre épül, hiányzik belőle a világos kommunikáció és a bizalom, abban az esetben a menekülési reakció annyira szélsőséges lehet, hogy életveszélyessé is válhat – mind a ló, mind a lovas számára.

Minél inkább észrevesszük a kondicionálást magunkban, másokban, vagy az általunk képzett és gondozott állatokban, annál világosabban látjuk a különbséget aközött, ami véd és ami korlátoz.

Ha szeretnéd megtapasztalni ezt a különbséget, menj el nézőként vagy résztvevőként egy állat-asszisztált tréningre vagy coachingra. Az állatok nem viselnek maszkot, és közvetlenül reagálnak a kapott energiára és információra. Visszatükrözik nekünk, hogy a feléjük való közeledésünk bizalmon vagy félelmen alapul-e.

A mindennapi életünkben is alkalmazhatjuk a tudatosságot és önreflexiót. Álljunk meg és kérdezzük meg: „Ez a szabály vagy szokás véd engem, vagy csak korlátoz és elnyom?” A válasz segít megőrizni a hasznos kondicionálást, miközben finoman leszoktat a haszontalanról.