Tavaly olvastam ezt a könyvet, miután egy barátom ajánlotta. Három témában is oltári sokat segített: Ez a könyv rávilágított arra is, hogy milyen egészségtelen felépíteni egy olyan “én”-t, ami kizárólag a családi és társadalmi elvárásokon alapul. Ez az “én” verzió mindig megerősítést keres, sosem elégszik meg azzal, hogy csak úgy van. Ez az állandó küzdelem a megerősítésért a melegágya például a szorongásnak.  Gibson könyve segített abban is, hogy elfogadjam és értékesnek tartsam magam és másokat is úgy, ahogy vannak, pusztán azért és mert vannak. Felszabadította a gondolataimat és ezáltal a leláncolt kreativitásomat is, legalábbis ez az én tapasztalatom. Csupán két idézetet szeretnék megosztani a könyvből, habár minden mondata lehetne egy…